Kosárlabda NB1,  Kosárlabda szakosztály

Orosz Bence a Miskolci Egyetemet választotta

A honi kosárlabda barátainak nem véletlenül cseng ismerősen új játékosunk vezetékneve. A bajnok Szolnok fiókcsapatától érkező fiatal dobóhátvéd édesapja ugyanis a korábbi sokszoros magyar válogatott kosárlabdázó, Orosz László.

Szerintünk miskolci vagy.

A kaposvári utánpótlásban kezdtem komolyabban foglalkozni a kosárlabdával, majd az érettségi után két évig a Szolnoki Olaj KK játékosa voltam. Ám mivel nagyszüleim és apa testvérei is Miskolcon élnek, így egy kicsit én is miskolcinak mondhatom magam. Az pedig külön büszkeséggel tölt el, hogy édesapám után – aki itt kezdte pályafutását – én is a MEAFC játékosa lehetek.

A szolnokiak azonban jövőre nem indulnak a B csoportban.

Ezért mikor a MEAFC augusztus közepén megkeresett, rövid időn belül döntöttem is. Remek lehetőséget vázoltak, ugyanis a felnőtt csapat mellett az egyetemi bajnokságban is játszhatok majd. Ez pedig a 2017-es miskolci rendezésű Egyetemi és Főiskolai Kosárlabda Európa Bajnokság előtt remek kombinációt jelent.

Izgalmasan hangzik: Egyetemi diploma és sportkarrier.

A sport mellett számomra fontos, hogy diplomát szerezzek. Két évig Szolnokon tanultam, ám az idei tanévet már a Miskolci Egyetem kezdem.

A Hajdúhadház ellen edzőmeccsen bevetés közben figyelhetted leendő társaidat.

A csapatot rengeteg rutinos és tehetséges játékos alkotja, jó lehetőség lesz ebben a közösségben edzeni és bizonyítani. Drahos Gabit Kaposvárról ismerem, Endrész Tamással pedig a pályán találkoztunk tavaly. Nagyon kedvesen fogadtak, de természetesen még idő kell hozzá, hogy összeszokjunk.

Ezek szerint tetszett, amit láttál, hallottál?

Már az első pillanatban kiderült, hogy egy profi mentalitású, mégis családias értékrendű klubhoz érkeztem, ami lépésről lépésre tovább szeretne fejlődni. Szerintem az ehhez kellő minőségi munkához minden lehetőség és körülmény adott. Mindenesetre én már nagyon várom a közös munkát a Körcsarnokban.

Az első helyi főzésű kávéd?

Nagyon finom volt. Szeretek leülni egy csészére, való igaz. A város egy részét Drahos Gabi idegenvezetésével már felfedeztem, és mivel ismeri ezt a szokásomat, természetesen egy kávézót is útba ejtettünk. Egy probléma volt csupán, hogy mindez az első közös dobóversenyünk után történt, így a számlát ugyebár én kaptam. Ám szerencsére mostantól bővem lesz időm gyakorolni, fejlődni és amint lehet visszavágni.