Drahos Gábor, a MEAFC új irányítója
Friss igazolásainkat bemutató sorozatunk első részének címét akár rögtön meg is változtathatnánk egy, az „új” szócska mögé odaírt vaskos kérdőjellel. Csapatunk leendő motorja ugyanis eredeti MEAFC-nevelés. Idén nyártól pedig több éves élvonalbeli tapasztalatát újra hőn szeretett klubja szolgálatába állította. Visszatérésének hírére- nem alaptalanul – a legnépszerűbb kosárlabdás portálok is felkapták a fejüket.
A közelmúltban látott napvilágot a rövid hír, amely szerint, bár még egy év szerződés kötné a Kaposvár csapatához, kérte szerződése felbontását Drahos Gábor. A megbízható, egy szintet támadásban és védekezésben egyaránt mindig stabilan hozó irányító csak Kaposvárról távozik, a kosárlabdának – szerencsére – nem fordít hátat.
– Merre éppen? – kérdezzük a legutóbbi szezonban évad közben az NB I B-s Hódmezővárhelyről Kaposvárra visszatért játékost.
– Most éppen a szülővárosomban, Miskolcon vagyok, s haza is tértem, itt maradok, itt folytatom a játékos pályafutásomat, már fokozottabban készülve az annak befejezése utáni időszakra.
– Hazatértél Miskolcra, ám az NB I egyik élcsapatától, amelyhez még kötött egy év szerződés. Adódik a kérdés, miért most döntöttél így?
– Azon kevés kosarasok egyike voltam, aki, amikor az élvonalban kosarazott, mindig dolgozott is mellette. A Szeged és a Hódmezővásárhely játékosaként is tanítottam, edzősködtem, s Kaposváron is foglalkoztam fiatalokkal. Miskolcon most a nevelő egyesületemnél, a MEAFC-nál, ahol kosarazni kezdtem mind felnőtt, mind pedig utánpótlás szinten, olyan feladatok, kihívások várnak rám, amelyekre szülővárosom kosárlabdázásának érdekében úgy éreztem, nem mondhattam nemet.
– S miben állnak e kihívások?
– Férfi vonalon is szeretnénk Miskolcot – képletesen szólva – visszahelyezni a magyar kosárlabda térképére. A MEAFC most NB II-es, első lépésben szeretnénk feljutni az NB I B-be, s ebben próbálok játéktudásommal, tapasztalatommal segíteni, a tervek szerint más, korábban magasabb szinten játszó MEAFC-os vagy megyebeli kosarasok is érkezhetnek, egy erős, az osztály megnyerésére esélyes csapatot szeretne összehozni a klub. Ami pedig a civil életet illeti, ott a miskolci férfi utánpótlásnak – amelyet most egyesületi szinten a MEAFC fog össze – leszek a szakmai vezetője.
– Mennyire volt nehéz meghozni ezt a döntést?
– Nagyon. A mérleg egyik serpenyőjében ott volt a magyar bajnokságban az utóbbi években magát meghatározóvá kinövő csapatának a szerződése. Az már önmagában nagyon megtisztelő volt, hogy az előző szezon közben másfél éves szerződést ajánlottak, így jóval harminc fölött. A másik oldalon pedig egy elég jónak, érdekesnek ígérkező kihívás, részben még játékosként, részben pedig egy olyan feladat részeseként, amely egyben a civil karrierem elindításában is fontos szerepet játszhat.
– Mennyi idő után is térsz haza Miskolcra?
– A tizennyolcadik születésnapomat már Szegeden ünnepeltem, nemrég múltam harmincöt… tehát több mint tizenhét év után. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy 2003-ban egy fél szezonra hazaigazoltam a MEAFC-ba.
– És a jelek szerint nem csak levezetni…
– Amíg fejben és lábon is tudom azt a sebességet hozni, amit egy irányítótól elvárnak, s motiváltabb vagyok, mint egy tizennyolc éves, sőt még edzésre is szeretek járni, addig ott a helyem a pályán. Mégpedig az egyetemi körcsarnok pályáján, hogy közösen megvalósítsuk kitűzött céljainkat.
Fotó: Slide / bckormend.hu
Forrás: kezdo5.hu
