Asztalitenisz szakosztály

Dobogó közelben a csapatok

Szeptemberben kezdődött meg a heves és kiélezett küzdelem az asztalitenisz csapatbajnokságokban, december első napjaiban le is hullott a függöny, véget ért az őszi idény, a pontgyűjtés időszaka. A Miskolci EAFC férfi vonalon az NB III, illetve a megyei bajnokság mezőnyében található. Az alábbiakban felidézzük az őszt, ezért röpke értékelést készítettünk.

Jobban nem kezdhette volna a bajnokságot a Miskolci EAFC I NB III-ban szereplő férfi asztalitenisz együttese! A csapat a bajnoki cím egyik nagy esélyesénél, a DVTK III Diósgyőr gárdájánál vendégeskedett és alaposan felborítva a papírformát, bombameglepetést okozott, ugyanis 10-8 arányú győzelmet aratott! Az alakulatnak a folytatásban is jobban ment házon kívül, hiszen Sárospatakon (12-6) és a Miskolci Sportiskola ellen is (12-6) házon kívül diadalmaskodott. Hazai környezetben a Nyírbátor (11-7) és az Ózd Városi SE II ellen (12-6) sikerült diadalmaskodnia az alakulatnak.

Mindez azt jelentette, hogy a csapat az őszi idényt követően a táblázat ötödik helyén töltötte a téli időszakot, de mivel lemaradása jelentéktelen (egy-egy pont a Tiszaújváros, illetve az Andornaktálya mögött, nem kizárt, hogy egy-két bravúros produkciónak köszönhetően akár a dobogóra is odaérhet a gárda.

Érdekesen alakultak az egyéni teljesítmények. Macsuga József az összesítésben hatodik (80.64 %-os produkcióval, 25 nyert és 6 veszített mérkőzéssel), Tóth Tamás pedig a tizenharmadik (66.66 %, 18 és 9). Dolenszky István a huszonkettedik helyre ért oda (44.44 %, 12, illetve 15), míg a nyáron igazolt Mészáros Attila a harmincadik helyre kvalifikálta magát (18.51 %, ezen belül pedig 5, valamint 22 a mérlege). Holdi László szakosztályvezető nem is titkolta, hogy az új fiúnak javulnia kell, mert csakis ebben az esetben araszolhat előre a táblázaton az egyébként jó szellemű, és meglepetésre képes társaság.

Nézzük ezek után a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei A-csoportos bajnokságot, amelyben a Miskolci EAFC II gárdája csatázik a vetélytársakkal! A gárda reményt keltő, 9-9 arányú döntetlennel indította szeptemberben a bajnokságot, és ennek az értékét az növelte, hogy két játékos is padlót fogott, vagyis nullázott, így a többieken volt a teher, de jól állták a sarat. Csak a Tiszaújváros II, valamint a Sárospatak II ellen kényszerült térdre, de a listavezető elleni meccs tartozik a sajnálatos kategóriába, ugyanis legalább a döntetlen benne volt, de elegendő volt egy kisiklás, és úszott egy pont. Ugyancsak nyerési esélyt szalasztott el a társaság a Sátoraljaújhely, illetve a Sajókeresztúr ellen, ha ezek a pontok szaporították volna az össztermést, a gárda stabil második lenne – igaz, a sportban a feltételes módnak nincs sok szerepe.

Holdi László szakosztályvezető gondjait gyarapította, hogy papíron ugyan jelentős számban álltak rendelkezésre sportolók, a gyakorlat azonban átírta az elképzeléseket. Sérülés, betegség, munkahelyi elfoglaltság miatt szinte soha nem lehetett asztalhoz küldeni a legerősebb összetételű alakulatot, valaki mindig hiányzott a táncból.

Többek között ennek köszönhető, hogy az összesített rangsorban tizenkilencedik helyre került Szép Szabolcs (51.61 %), ám egy frontembertől kevés a mutatott százalékos teljesítmény. Rajta kívül Laky Gábor (50 %), Bolló Gyula (45.45 %), Teráz Csaba (43.47 %), Novák József (36.84 %), Erdődi István (33.33 %), Bogyay Ferenc (25 %), valamint Mészáros Attila (66.66 %) és Doros László (100 %) jutott szóhoz az együttesben. Utóbbi két játékos azonban mindössze nyolc, illetve három mérkőzést játszott. Gondot az igazi vezéregyéniség hiánya jelent, és noha első rápillantásra az tűnik ki a táblázatból, hogy a gárda akár érmes helyezést is elérhet, a tavaszi sorsolás roppant nehéznek ígérkezik.

Az NB III-as idény január 14-én, a megyei bajnokság tavaszi szezonja pedig január 21-én rajtol. A MEAFC I a DVTK III Diósgyőrt fogadja, míg a MEAFC II Boldván igyekszik helytállni.