Kosárlabda szakosztály,  Kosárlabda U11

A pályán és a padon is csapatként „lélegeztünk”

Kenguru Kupa, Alapszakasz 4. forduló, 2. régió, “C” csoport

MEAFC Csibészek- MEAFC Kossuth 9-45 (2-11, 1+2-8+3, 2-15, 2-8)

Miskolc: Burony (2), Kiss (2), Simon (2), Orosz (1), Révay (1), Tomolya (1), Heinrich, Mezei, Szabó, Tisza. Edző: Szollár Gergő.

MEAFC: Kiss F. (20), Kiss Z. (12), Holló (5), Rozmán (4), Kovács (3), Sándor (1), Hegyi, Ling, Szeniczey, Szihalmi, Sziklai. Edző: Béres Dávid.

MEAFC Kossuth- Tiszaújvárosi Phoenix KK 47-41 (14-3, 9+4-15+2, 10-11, 10-10)

MEAFC: Kiss F. (15), Kiss Z. (15), Holló (9), Rozmán (5), Ling (2), Sziklai (1), Hegyi, Kovács, Sánor, Szeniczey, Szihalmi. Edző: Béres Dávid.

Tiszaújváros: Tarjáni (12), Oláh (7), Szonda (6), Farkas K. (4), Járai (4), Gulyás (3), Vermes (3), Farkas B. (2), Illés, Sikorszki, Suba, Varga. Edző: Fejes Anita.

Béres Dávid edző: Első mérkőzésünket „testvér” csapatunk ellen vívtuk. Az előző fordulóhoz képest kevesebb hibával játszottunk, látszott a srácokon a küzdeni akarás és élvezték a játékot. Voltak egyéni, szép teljesítmények és nem utolsó sorban örülök annak is, hogy mindenki megtalálta a helyét a csapatban és hozzátett a sikerhez! Gratulálok a Csibészeknek, hogy egy jó mérkőzést tudtunk egymás ellen játszani!

A következő meccsünket a tiszaújvárosiak ellen kezdtük. Már a bemelegítésnél látszott, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de ezért is szép sportág a kosárlabda, hiszen az utolsó pillanatig nincs eldőlve semmi! Az első negyedet jól kezdtük, agresszív védekezéssel, nyomás volt a labdás játékoson, sok szerzett labdánk volt, melyeket pontokra váltottunk. A második negyed kicsúszott a markunkból, de jól tartottuk magunkat, így csak pár ponttal, de még mi vezettünk. A harmadik negyed elég idegölő volt mindkét csapat számára, hiszen fej-fej mellett haladtunk és itt már előjöttek a hibák, kimaradt helyzetek, pontatlan passzok. Az utolsó negyedhez érkeztünk, mindent vagy semmit alapon vágtunk neki a záró játékrésznek. Végre eljutottunk odáig, hogy a fiúk a padon és a pályán is egy csapatként „lélegeztek”, szurkoltak és együtt éltek a játékkal! Végül pár pont előnnyel sikerült győztesen elhagynunk a küzdőteret.

Összegzésül: Kevesebb hibával játszunk az előző fordulókhoz képest, de még mindig van hová fejlődni a labdavezetésben az egyéni védekezésben és nem utolsó sorban a megfelelő döntések meghozatalában! Örülök, hogy végre egy csapatként tudtunk játszani, és minden játékos hasznosan hozzájárult a csapat győzelméhez! Köszönöm a kilátogató szülők biztatását és szurkolását! Gratulálok a csapatomnak, csak így tovább!