Fél évszázad a MEAFC zöld asztala körül

Nem csak klubhűségből, hanem sportszeretetből, elhivatottságból is kiváló példával szolgál az őt követő generációk számára. Holdi László félévszázada erősíti a MEAFC asztalitenisz szakosztályát, játékosként, sportvezetőként és versenyrendezőként.

• Hét éves koromban, 1952-ben fogtam először ping-pong ütőt a kezembe, a Vörösmarty Általános Iskolában, ahol Demeter Sándor volt az igazgató és egyben testnevelő is. – kezdte visszaemlékezését Holdi László. – Akkoriban sok iskolák közötti csapatversenyen vettünk részt, talán ott figyelt fel rám Bíró Sándor a MÉMTE mestere, aki 6. osztályos koromban leigazolt a nagynevű egyesülethez, ahol 1960-ig játszottam. 1964-ig a Földes Ferenc Gimnázium csapatában püföltem a kaucsuk labdát, olyan társakkal, mint a később híres és elismert színész, Lukács Sándor. Gimnáziumi éveim alatt sokat köszönhettem Osgyáni Zoltán tanár úrnak. Neki is jelentős szerepe volt abban, hogy egész életemben a testnevelés lett a kedvenc időtöltésem. Az érettségi után rádió-tv műszerésznek tanultam, közben pedig elkezdtem a segédedzői tanfolyamot, játékostársammal, Czirják Évával együtt. Munkahelyem, a GELKA szerepeltetett egy csapatot a megyei bajnokságban, ahol én is játszottam. Érdekesség, hogy volt kispályás foci csapatunk is, mellyel háromszor nyertük meg az országos GELKA-bajnokságot. Ebben a gárdában én is helyet kaptam. Akkoriban a megyei egyéni versenyeket rendre Tálas László nyerte, aki korábban az NB I-ben is jeleskedett. Nekem a 3. hely volt a legjobb eredményem.

• Milyen előzményeket követően érkezett meg a MEAFC öltözőjébe, ahol azóta is szinte napi vendég?

– Mielőtt 1972. őszén leigazoltam volna a MEAFC-hoz, a Holcim SE-ben is igyekeztem mind jobban helytállni, Temesvári Miklóssal és a már említett Tálas Lacival. A MEAFC színeiben a különböző szintű, NB II-es, NB III-as, városi csapatbajnokságok valamelyikén én is asztalhoz léptem, sőt a városiban ma is játszom! Az elmúlt időszakban párhuzamosan ment a játék, majd a rendezés, melyhez jött a szakosztályvezetés, melyet 1994-ben vettem át a távozó Hrabovszki Lászlótól. Volt annak idején egy igazán jó „sorunk”, melyet  Sztaroveczki Viktor, Kavicsányszki Mihály, Trescsánszki Károly és Hrabovszki Lászlótól alkotott. Ők a megyei bajnokságokon egyéniben és csapatban is jó néhány dobogós helyezést begyűjtöttek.

• A szakosztályi tevékenység mellett a szövetségi munka sem áll távol Öntől…
• A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és a Miskolci városi sportági szövetségben évtizedek óta tevékenykedem elnökségi tagként, egyebek mellett én vagyok a városi bajnokság felelőse. Barták Lászlóval, a megyei szövetség elnökével nagyon sok versenyt rendeztünk, köztük a nagy népszerűségnek örvendő, komoly hagyományokkal bíró MEAFC-kupát.
• Az elmúlt öt évtizedben a neve összeforrott az egyetemi asztalitenisz szakosztállyal. Megosztana velünk néhány további kellemes emléket?
• Jó érzéssel tölt el, hogy a városi bajnokságot az utóbbi években szinte mindig a MEAFC nyerte meg. A sportszeretet az életem része, azt se tudom, hogy mikor voltam nyaralni, hiszen nyáron is vállalom a terem nyitva-tartását, hogy játékosaink tudjanak edzeni. Az összes edzés 95 százalékán ott vagyok. 2010-ben volt egy szívműtétem, melyet követően, a lábadozásom idején Szaniszló Sándort, a MEAFC akkori elnökét hívogattam telefonon szinte minden nap, hogy megkérdezzem tőle, mi van a ping-pongosokkal? Megkértem őt, hogy nézzen rájuk,  tájékoztasson, amíg nem vagyok és ő becsülettel megtette ezt, melyért mindig hálás leszek. Legutóbbi nagy eredményünk, hogy feljutottunk a férfi NB I-be!
• A fentiek alapján akár botorságnak is tűnhet a kérdés, de hogy érzi magát a MEAFC-ban?
• Talán nem túlzás, de a mostani MEAFC vezetés, Rakaczki Zoltán elnök és Gyenes Mirella ügyvezető támogatja a legjobban az asztalitenisz szakosztály munkáját. A feltételeket maximálisan biztosítják számunkra, mely jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy valamennyien legjobb tudásunk szerint képviselhessük sportegyesületünket. Ami engem illet, sosem az elismerésért dolgoztam, számomra a sport hitvallás, életfilozófia és örök szerelem. Azt azonban nem tagadom, hogy szívmelengető érzést jelentett számomra, amikor klubunk legutóbbi közgyűlésén emlékplakettal ismerték el és köszönték meg a MEAFC-ban eltöltött félévszázadomat! Továbbra is nagy elánnal dolgozom szeretett sportágamért.
• Tudomásom szerint a közeljövőben újdonságra is lehet számítani az egyetemi asztalitenisz életben. Mit tudhatunk erről?
• Augusztusban egy-két vasárnap tehetségkutatót tartunk általános iskolások számára. Annál is inkább, mert szeptembertől beindítjuk az utánpótlásnevelést is. A 6-14 éves fiúk és lányok edzéseit NB II-es játékosunk, Stadler Tamás és a jelenleg a megyei csapatunkban játszó Bolló Gyula irányítja majd, de egy-egy edzésen olyan hírességek is segítenek, mint a sokszoros válogatott és magyar bajnok Molnár Anna, vagy az ausztriai Linzben játszó és utánpótlásedzőként is dolgozó Báthory Attila.  Az E/4-es kollégium volt konditermét kapjuk meg állandó helyszínként, ahol 4 asztalt állítunk fel. A már említett vezetői támogatásnak köszönhetően rendeltünk adogatógépet és egyéb eszközöket is, így hamarosan minden rendelkezésre áll az eredményes utánpótlásnevelő munkához.

KÉPALÁÍRÁS:

Teràz Csaba (balról), Bollò Gyula, Tòth Tamàs, Holdi Lázló, Li Hongyang és Szép Szabolcs egy MEAFC-os csapatsikert követően.

(Fotó: Magánarchívum)