Dr. Csótai Józsefre emlékezünk

Fotó: Bene Szilárd (balról), Rakaczki Zoltán, a 80 esztendős dr. Csótai József, Boda Péter és dr.
Fazekas Csaba, hol máshol, mint a MEAFC otthonában, a Miskolci Egyetem Körcsarnokában.

Az elmúlt időszak szomorú aktualitását az jelentette a MEAFC nagy családja számára, hogy 84. életévében elhunyt dr. Csótai József, az egyesület korábbi ügyvezető elnöke, a Miskolci Egyetem és a város sportéletének hosszú évtizedeken át meghatározó alakja. Összeállításunkban – tisztelettől és hálától vezéreltetve – az igazán tartalmas és sikeres életútra tekintünk vissza.

Az 1962-ben a Testnevelési Főiskolán jeles eredménnyel végzett dr. Csótai József az 1. sz. Szakközépiskola tanáraként eltöltött 12 év után, 1973. november 16-án került a Miskolci Egyetemre, azzal a megbízatással, hogy 1974. január 1-től vegye át a Testnevelési Tanszék vezetését és töltse be a MEAFC ügyvezető elnöki tisztét. Az egyetem vezetői, fiatalabb és idősebb kollégái, valamint a jobbra törekvést megértő és partnerré váló hallgatók szeretettel, maximális segítőszándékkal fogadták. Ez a fajta hozzáállás és légkör egész pályafutását jellemezte. Elhivatottságára jellemző, hogy szakedzői, vagy edzői végzettséget szerzett úszás, torna, atlétika, valamint kosárlabda sportágban is. A testnevelésen belül a lélektan is rendkívüli módon foglalkoztatta, 1986-ban Summa cum laude minősítéssel doktorált sportpszichológiából a Magyar Testnevelési Egyetemen.

Munkássága alatt indult el az Egyetemi Vándor Kupa sorozat, mely a hallgatók szabadidősport igényeinek bővítését szolgálta. Nevéhez köthető az egyetemi szintű „Jó Tanuló, Jó Sportoló Mozgalom” megvalósítása is, miközben támogatta a Diáksportkört és a Szarvasűzők-váltófutás életre hívását, majd folyamatos megrendezését. A Testnevelési Főiskola felkérésére a kihelyezett edző- és sportszervező tanfolyam vezetőjeként és a sportpszichológia tárgy előadójaként hosszú éveken át oktatta a fiatalokat. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) megalakításában is tevékenyen részt vett, csakúgy, mint a Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete Borsod megyei csoportjának megalakításában. Különösen fontosnak tartotta az országos szövetségekkel való szoros kapcsolattartást, a kosárlabdázóknál elnökségi tag is volt.  Megalapította a Miskolci Akadémiai Bizottság Sport és Mozgásbiológiai Munkabizottságát.

2001-ben – a MEAFC fennállásának 50. évfordulóját követően mondott le ügyvezető-elnöki tisztéről.

Egész életében azért dolgozott, hogy megszerettesse a testnevelést és a sportolást a miskolci középiskolásokkal és egyetemistákkal, később pedig országos szinten, a magyar fiatalsággal. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség Idősek Tanácsának tagjaként is számíthattak lelkiismeretes tevékenységére.

Munkáját számos díjjal ismerték el, egyebek mellett megkapta a „Magyar Sportért Kitüntető Címet”, a „Miskolc Város Sportjáért”-díjat és a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség életműdíját.

Főhajtás a kollégák részéről

Bokros György, a Miskolci Egyetem Sportlétesítményeinek nyugdíjas sportszervezője: – Én 1976-tól már a MEAFC tájfutója voltam. 1979-ben Csótai József „csábítására” mentem el dolgozni az egyesülethez. Minden bizonnyal az általa vezetett középfokú sportszervezői képzésen figyelhetett fel rám. Nagyon sokat tett a testnevelő tanárokért itt az egyetemen és országos szinten is. Mindig valami újításon törte a fejét. Bulldog természetének köszönhetjük, hogy végül csak elkezdték megépíteni az egyetemi körcsarnokot, melyet azt megelőzően több évig halogattak. Nagyon sok verseny szervezésében dolgozhattam együtt vele, közte volt az 1986-os Főiskolai Tájékozódási Futó Világbajnokság is. Munkabírása, sport iránti alázata és elkötelezettsége, kitartása, felkészültsége közös munkálkodásunk során végig inspiráló volt számomra. A tájfutás mindig is közel állt hozzá, nem véletlenül volt több alkalommal is a magyar válogatott csapatvezetője a különböző nagy nemzetközi versenyeken, mint például az 1993-as Universiaden az amerikai Buffalo városában, vagy az 1994-es főiskolás vb-n, Svájcban. Neki köszönhetően végeztem el a TF-en a Sportszervező szakot, de ezt követően is sarkalt a továbbtanulásra, így lettem tájfutó edző és nordic walking instruktor.  Csótai Tanár úr komoly sikereket ért el a nemzetközi kapcsolatok építésében, például a Kassai Egyetem, a Magdeburgi Egyetem, Zwickau-i Főiskola képviselőivel több sportágban is rendszeresen megmérkőzhettek a Miskolci Egyetem hallgatói, a MEAFC sportolói. Csak jót tudok mondani róla! Rendkívül jó ember volt mindenféle szempontból, akitől nagyon sokat tanulhattam. Közös munkánkat nagyfokú bizalom, segítőkészség,  következetesség jellemezte. 21 évig dolgozhattam ügyvezető elnök-helyettesként Vele, de a kapcsolat a nyugdíjazása után sem szakadt meg közöttünk,  amikor csak tehettem meglátogattam, vagy telefonon beszéltünk. Halála mélyen megrázott.

Vucskó Sándor, a Miskolci Egyetem nyugalmazott Testnevelési Tanszék vezetője: – Dr. Csótai Józsefnek talán az volt a legnagyobb érdeme, hogy az egyetemi sportot és a diáksportot megfelelő szintre emelje. Engem 1980-ban hívott az egyetemre, ahol rövid időn belül baráti viszonyba kerültem vele. Hosszú éveken át helyettese voltam a tanszéken, majd nyugdíjba vonulása után én követtem a tanszékvezetői poszton. Három pillérre állította a testnevelést és sportot a Miskolci Egyetemen. Magyarországon nálunk volt először nyolc féléven át az órarend része a testnevelés óra. Azt képviseltük mindketten, hogy az egyetem illetékesei óra-rendileg biztosítsanak lehetőséget a testnevelésre. A másik pillér a MEAFC, a harmadik pedig az általa mindig támogatott diáksportkör volt. Erre a három pillére építette az egész egyetemi sportot. Ez olyan koncepciónak bizonyult, mely bármilyen szakmai fórumon helyt állt, a hozzánk érkező külföldi vendégek, például a dortmundiak, ámulva hallgatták a hármas egység hátterét, részleteit. A testneveléssel nem volt gond, a MEAFC-nál vezető szerepet szánt az egyetemnek, a kosárlabdát és a teniszt kiemelten kezelte. A sportirányításban is komoly szerepet töltött be. Fantasztikus szervező volt, ha megfelelő partnereket talált, hagyta őket kibontakozni, ez is az ő nagyságát erősítette. Személyes tapasztalatként mondhatom, hogy neki köszönhetően juthattunk el a férfi tenisz profi  ligájába. Egész életében azon fáradozott, hogy a hallgatók számára a rendszeres sportolás az egyetem után is életmóddá váljon. Úgy gondolkozott, hogy ezek a fiatalok előbb-utóbb vezetőkké válnak, így vélhetően ők is támogatni fogják a sportot. A jelenlegi MEAFC-vezetők közül Boda Péterrel és Rakaczki Zoltánnal diáksportosként is együtt dolgoztak. Józsit nagyon szókimondó emberként ismertem, aki maximálisan kiállt az igazáért. Remek gondolatai voltak, de sokszor ütközött falba, ám ez sem szegte kedvét, ment tovább és küzdött. Olyan érdemei voltak, mint a Körcsarnok, az E/4-es tornaterem és a teniszpályák megvalósítása. Sport iránti elhivatottságától vezéreltetve még 80 évesen is járt ki felmérni a gyerekeket, segítve ezzel a testnevelők és edzők munkáját. Barátságunkból adódóan rendszeresen látogattam őt, hosszú éveken át hetente sakkoztunk. A pandémia miatt később a telefonra hagyatkoztunk. Sokat gondolok rá, nagyon hiányzik.