Szojka Gábor kiegyensúlyozottsága sokat érhet!
Az alapszakasz felénél járunk. Csapatunk egyik legrégebbi „bútordarabja” eddig masszív statisztikát produkált. Tíz mérkőzésen elért 17 pont, 8,5 lepattanós átlaga igazán megsüvegelendő teljesítmény. Erről, és a szombati, DEAC elleni hazai rangadóról faggattuk energikus erőcsatárunkat.
– Húsz pont, tíz lepattanó borítékolható minden meccsen?
– Jó lenne ezt a formát állandósítani, de nem minden meccsen jön össze ilyen teljesítmény. Az egyéni célom a 20/10-es statisztikai mutató elérése, de szeretnék még javítani a kiharcolt faultok és a büntetők terén is egy kicsit. A Hepp-Kupa meccseken megtapasztaltuk a magasabb osztályban játszó csapatok ellen, hogy az igazi sikerekhez agresszívabb és fizikálisabb játékra lenne szükségünk, amit a fontosabb mérkőzéseken kamatoztatni tudnánk ebben az osztályban is.
– Milyen tervekkel vágtál neki legrégebbi MEAFC-osként az idei szezonnak?
– Tényleg régi “bútordarab” vagyok, kisebb kitérőt leszámítva 1998 óta játszok a csapatban. Először csak a junioroknál, mellette T-licensszel Szerencsen NB II-ben, majd nem sokkal később az NBI/B-s csapatban is bemutatkozhattam. Ebben a szezonban már együtt játszottam több mostani csapattársammal: Szerencsen Áron Krisztiánnal, Szabó Attilával és Szőke Petivel, a MEAFC-ban pedig Tóth Gabival és Sneider Zolival.
Az idei terveink – hogy szeretnénk egy osztállyal feljebb lépni – már két évvel ezelőtt megfogalmazódtak, de ennek feltételei igazából csak a mostani idény előtt realizálódtak. Ennek fényében kezdtük el a felkészülést, és az előző évekhez képest a többiekhez hasonlóan én is komolyabban vettem az edzéseket. A saját tervem az volt, hogy beilleszkedjek ebbe az átalakított és megerősített csapatba, és megpróbáljak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani.
– Az alapszakasz felénél járunk, és…
– Eddig úgy érzem, hogy 99%-ban megvalósítottuk céljainkat. Vezetjük az NB II Keleti csoportjának tabelláját és a csapat is kezd összecsiszolódni. Az eddigi 10 meccsünk alatt 107 pontot dobtunk átlagban és 70-et kaptunk. Ugyan ez első hallásra jónak tűnik, de szerintem védekezésben lenne még javítani valónk. Az elmúlt évekhez képest egyre nagyobb számban járnak ki szurkolók a meccseinkre, ami nagy segítség mindannyiunk számára. Sajnos eddigi pályafutásom alatt nem volt szerencsém túl sok olyan meccset játszani, ahol a közönség pokoli hangulatot csinált volna, de remélem, hogy hamarosan igazi oroszlánbarlang lehet a Körcsarnokból is.
– Szombaton érkezik az eddigi egyetlen vereségünkben közrejátszó Deac!
– Az idősebb debreceni gárda egy évek óta egy nagyon jól összerakott, összeszokott társaság. A tavalyi évben negyedik helyet értek el az NB II-es bajnokságban, és még úgy is szoros meccseket játszottak a négyes döntőben, hogy több meghatározó játékos is hiányzott a csapatukból. Ahogy az alapszakasz eddigi eredményeiből látható, ők sem verhetetlenek, és hazai pályán úgy gondolom, hogy mi vagyunk a mérkőzés esélyesei. Idegenben is csak nagyon kevésen múlott, hogy nem sikerült elhoznunk a 2 pontot Debrecenből. Ismerve a két csapat stílusát, egy hajtós, jó iramú meccset láthatnak majd a kilátogató nézők, sok pont fog esni és a jobban védekező csapat fogja nyerni a csatát.
– Győztes meccs után a kisfiad aztán megint lóghat a gyűrűn?
– Hazai mérkőzéseinken a családom is ott szurkol a lelátón, és ugye itthon még veretlenek vagyunk. Remélem, ez a széria most sem szakad meg és a meccs után, amikor az összes kilátogató gyerek beszalad a pályára, megint felemelhetem Milánt egy-két zsákolás erejéig a gyűrűhöz.
Következő mérkőzés:
2015. január 17. szombat 17:00
MEAFC-DEAC
