Harminc esztendeje erősíti a MEAFC tollaslabda szakosztályát

Horányi Gábor (balról), Morvai István és Molnár István egy eredményhirdetés után.

Morvai István nem kevesebb, mint 30 éve játékosként, edzőként, sportvezetőként ”szolgálja” nagy odaadással a MEAFC tollaslabda szakosztályát.

• A tollaslabda sporttal 1987. októberében, Miskolcon, 3-as Általános Iskola sportkörében ismerkedtem meg, ahol Oláh József volt az első edzőm. – tudtuk meg Morvai Istvántól, a MEAFC tollaslabda szakosztályának vezetőjétől. – 1988. márciusában a Honvéd Papp József SE, a későbbi Miskolci Honvéd SE színeiben versenyeztem, Nagy Attila kezei alatt. 1992. májusában igazoltam le a Miskolci Egyetemi Atlétikai és Futball Clubhoz (MEAFC), ahol ismét együtt dolgozhattam első mesteremmel, Oláh Józseffel. 1999-2000 között végeztem el a tollaslabda sportoktató képzést, míg 2013-ban megszereztem a tollaslabda sportedzői képesítést is. Ezt követően, 2015-től  három éven át részt vettem a HBA Coaching Training Course elnevezésű edzőképzésen, ahol a sportág mesterei közül Mike Woodward, Jakob Toft és Alain McIlvain vezette a kurzust. 2016-2017-ben „ A Sport Legyen a Tiéd!” projekten belül – Miskolc, Eger, Salgótarján, Törökszentmiklós, Szolnok – részvételével én voltam a tollaslabda sportág képviselője.

• Visszakanyarodhatnánk egy kicsit sportolói pályafutására. Megemlítene néhányat emlékezetes eredményei, versenyei közül?
• Annak idején, amikor én kezdtem a szabadidőportolók és a versenyzők, vagy úgy is fogalmazhatnék, az egyetemisták és a felnőttek együtt gyakoroltak az Egyetemi Körcsarnokban felállított hét pályán, majd ehhez jött az E/4-ben kialakított újabb egy pálya. Akkoriban Oláh József volt a szakosztályvezető, aki önköltséges alapon igyekezett működtetni a rendszert. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy érem nélkül szinte sosem jöttem haza a versenyekről, vagy egyéniben, vagy párosban, vagy a csapattal folyamatosan gyűjtögettük a medálokat. Első érmeim egyikét, egy ezüstöt, 1991-ben, utánpótlás játékosként, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bajnokságán, fiú egyéniben szereztem meg. Egyetemistaként, a felnőttek között, 1995-1998 között évente részt vettünk Kassán, eleinte csak a két egyetem versenyzőinek rendezett, majd évente angol, cseh, lengyel, német egyetemistákkal bővülő versenyeken. Férfi párosban, Maczkó Gáborral rendszeresen az 1-4. között végeztünk, míg vegyes párosban, Sándor Renátával egy ízben a második helyet harcoltuk ki. 1998-ban a  mintegy 100 férfi induló közül egyéniben az 5-8. helyért csatázhattam. Ott fordult elő velem egyszer, hogy 13-5-ös állásról 18-15-re megfordítottam egy szettet és nyertem. Érem ugyan már nem jutott nekem, de büszke voltam a top8-as helyezésemre. Ugyanitt, a férfi páros 64-es tábláján Maczkó Gáborral a negyedik helyen végeztünk. Volt egy OB II-es bajnokság, ahol a csapat mellett az egyénit is megnyerhettem volna, de a párosok versenye megkavarta a dolgot. Végül egyéniben bronzérmes lettem, míg csapatban, igaz mindössze 1 pont különbséggel, de a MEAFC nyerte el a kupát, melyre azóta sem volt példa! A csapatunkat Bodnár Zoltán, Farkas Judit, Petőné Sütő Tünde, Veszka Imre és jómagam alkottuk.
• 2001-ben, a debreceni magyar bajnokság vegyes páros számának 4. kiemeltjei voltunk Petőné Sütő Tündével, de sajnos egy közúti baleset miatt vissza kellett fordulunk. A magyar ranglistán egyéniben 30., férfi párosban (Bodnár Zoltánnal) 18, míg vegyes párosban (Petőné Sütő Tündével) 9. volt a legjobb helyezésem. Szabadidős játékosként a Diaboló-kupasorozatban, egyéniben, párosban, vegyespárosban is jó néhány dobogós helyezésnek lehettem a részese, a férfi párost nyertük is Maczkó Gáborral. 2013-ban még Horányi Gáborral bronzérmesek lettünk a Budapest-bajnokságon, a Yonex Amatőr Nagydíj-sorozat három versenyéből pedig kettőt megnyertünk, a harmadikon pedig ezüstérmet kaptunk az eredményhirdetéskor. A szenior országos bajnokságokról van egy egyéni ezüstérmem, míg ugyanitt, Bodnár Zoltánnal párosban kétszer nyertünk bronzot.

• Az ezredforduló komoly változást hozott az ön életében is. Milyen volt az átmenet, melynek következtében – párhuzamosan az edzői tevékenységgel –  sportvezetőként is számítottak a munkájára?
• – Miután 2000. májusában Oláh József elment Miskolcról, szeptember 1-től én kerültem a helyére és lettem szakosztályvezető és edző egy személyben. Eleinte nehéz időszak volt, de mivel Szaniszló Sándorral, MEAFC akkori elnökével, egyben a körcsarnok igazgatójával igazán jó kapcsolatot alakítottunk ki, 2 év alatt rendeződtek a dolgaink. Abban az időben jutottunk fel az OB III-ból az OB II-be, mely úgy jött össze, hogy egyik nagy riválisomat, Kónya Zoltánt három szettben, hosszabbításban sikerült legyőznöm. Az OB III-as csapatbajnokságokon – a  Keleti-csoportban – 1999-2009 között rendre jól szerepeltünk, az 3-4. hely valamelyikén végeztünk.

• Az utánpótlásnevelés mióta meghatározó része edzői tevékenységének?
• Utánpótlásnevelés egészen 2004-ig nem igazán volt az egyesületben. Én akkor kezdtem el foglalkozni a fiatalokkal, köztük Horányi Gáborral. A MEFOB-on a Miskolci Egyetem csapatával az 5-8. helyen többször is „jártunk”, míg Porkoláb Zsófia, Horányi Gábor és Sipos Ákos egyéniben, párosban és vegyespárosban volt többször dobogós.  Tanítványaim közül talán Horányi Gábor áll legközelebb hozzám, ő szerezte a MEAFC első, felnőtt I. osztályú érmét. Ő taszított le a „trónról”, így azóta már csak a második legeredményesebb MEAFC-os tollaslabdázó vagyok. Vele már-már apa-fia viszonyban vagyunk, én voltam az esküvői tanúja is.

• Az új generációról mit lehet tudni?
• A 2020-as diákolimpiai területi döntőből négy versenyzőm – Vojtkó Hédi, Zékány Anna, Béres Benedek, Vojtkó Bence – jutott tovább az országos döntőre, ami a Covid miatt elmaradt. Vojtkó Hédi és Bence 3 éven keresztül az Országos döntőben a dobogó 2. és 3. fokán állt. Az idei Diákolimpia Területi döntőből Imri Hanna Lili, Guba Gergely és Tari Tamás Milán is bejutott az országos döntőbe, ahonnan Hanna felsőfokú nyelvvizsga miatt távolmaradt, Gergő az V. korcsoportban 13., míg Milán a VI. korcsoportban a 7. helyen végzett. Egyébként az E/4-es tornateremben heti 2×2 edzést tartunk, 4 pályán az utánpótlás képviselői számára, akik létszáma 15-20 fő között mozog. Tipikusan az az edző vagyok, aki, ha kell nagyon megdicséri játékosát a többiek előtt. Példamutató magatartásra törekszem. Csak azt követelem meg, amit tanítottam. Fontosnak tartom, hogy játékosaim maximálisan ismerjék sportágunk etikai szabályait is.
• A MEAFC jelenlegi  vezetése miként segíti a tollaslabda szakosztály ügyes-bajos dolgait?
• Amikor Rakaczki Zoltán lett az elnök, Boda Péter pedig a létesítmény-igazgató, volt velük egy rövid beszélgetésem. Akkor azt mondták: „Szaniszló Sanyi bácsi mindent elmondott rólad, a jövőben is úgy lesz, ahogy szeretnéd.!” Az egyesület vezetése, a fentiek mellett beleértve természetesen Gyenes Mirella ügyvezetőt is, a mai napig nagyon mellettünk áll, mindenben segítik a munkánkat. Nagy könnyebbség számunkra, hogy a teremért nem kell fizetnünk és megkapunk minden lehetséges támogatást. Számunkra is öröm, hogy 2023-ban a Miskolci Egyetem ad otthont az Egyetemi-Főiskolai Tollaslabda Európa-bajnokságnak, melyre 2-3 tanítványom is jó eséllyel pályázik.

KÉPALÁÍRÁS (Morvai István1.JPG):

Morvai István az U11-es és U15-ös magyar bajnokságon a bronzérmes Vojtkó Hédivel és a top8-ban végzett Vojtkó Bencével.

KÉPALÁÍRÁS (Morvai István3.JPG):

Sipos Ákos (balról), Porkoláb Zsófia, Morvai István és Horányi Gábor Dunaújvárosban, a III. osztályú ob-n.