Sok-sok évtized, a megye kosárlabda sportjáért

Bene Szilárd (balról), Pogonyi Sándor, Tamásné Vágó Brigitta, Lantosné Hegyesi Edit, Gaszper András, Szemes Antal és dr. Fazekas Csaba a Miskolci Egyetem Körcsarnokában, a díjak átadását követően.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kosárlabda Szövetség vezetése és tagsága idén díjat alapított, melyet a sportág népszerűsítéséért, fejlődéséért hosszú évtizedeken át kimagasló munkát végző edzőknek, testnevelőknek, sportvezetőknek ítélnek oda.

A hálát és tiszteletet is jelképező „Borsod-Abaúj-Zemplén megye Kosárlabdázásáért”-díjat szeptember első hétvégéjén, az V. Szaniszló Sándor Emléktorna keretében osztották ki. dr. Fazekas Csaba elnöktől első alkalommal öten vehették az elismerést. A következőkben egy-egy rövid „névjegy” segítségével mutatjuk be a díjazottakat.

„Tancsi” ma is aktívan segít

Lantosné Hegyesi Editnek, miskolciként, a Kilián Gimnázium tanulójaként minden bizonnyal az országos diákolimpiai ezüstérem pecsételte meg végleg a sorsát és vált visszavonhatatlanul a kosárlabdasport szerelemesévé. Harmadikosként helyet kapott a DVTK NB I-es női csapatában. A Testnevelési Főiskola elvégzése után tért vissza Miskolcra és 1972-ben átigazolt a MEAFC csapatába, mellyel 1984-ben bejutottak az NB I-be. Testnevelőként és edzőként kitartó, következetes, a folyamatos továbbképzésen alapuló munkájának köszönhetően a Kossuth Gimnáziumban, a Kilián, majd Diósgyőri Gimnáziumban, a 19. sz. Általános Iskolában, a Miskolci Sportiskolában leány és fiú csapatokkal egyaránt országos elődöntős, döntős helyezéseket ért el. Jó szívvel emlékszik vissza testnevelőire, Letek Lászlóra, Zsíros Évára,s Kamarás Istvánra és Kamarás Istvánnéra, edzőire, Baumann Gáspárra, Eperjessy Gyulára, Nádassy Lajosra, Szabó Imrére, Szemes Antalra, míg a sportvezetők közül Szaniszló Sándorra (MEAFC), Fuhrmann Gézára (Miskolc Városi Sportiskola) és Fügeczky Róbertre (DVTK). Kollégái közül gyermekkori barátnőjét, Tamásné Vágó Brigittát említi elsőként, de igyekszik mindenkivel jó viszonyt ápolni.  A hosszú-hosszú ideje a „Tancsi” becenevet viselő kiváló szakember a mai napig tartja a kapcsolatot korábbi egyesületeivel, egykori tanítványaival, kollégáival, amiben csak tud, segít. Gyakori vendége, fáradhatatlan szurkolója a miskolci kosármeccseknek is.

Sok-sok NB-s játékost indított útjára

Tamásné Vágó Brigitta 1962-ben, a miskolci Kilián Gimnáziumban került kapcsolatba a kosárlabával. Tagja volt az országos 2. helyezett leány csapatnak, majd bekerült a DVTK NB I-es együttesébe, annak 12-es utazó keretébe is. Az Egri Tanárképző Főiskolás években az első osztályban játszott. 1969-től 1972-ig tagja volt az NB II-es diósgyőri együttesnek, miközben 1969-ben elkezdte a tanítást az egykori 12-es, ma Görög Katolikus Általános Iskolában, ahol 2006-os nyugdíjba vonulásáig a mozgáson belül a kosárlabdát is igyekezett megszerettetni a gyerekekkel. Korábban a DVTK Sportiskolában, majd a Miskolci Sportiskolában végzett kimagasló edzői munkát. Elmondása szerint edzői, illetve kollégái közül legtöbbet a Kamarás-házaspártól, Lantosné Hegyesi Edittől, Szemes Antaltól, Fuhrmann Gézától, valamint a legendás sportvezetőtől, Szaniszló Sándortól kapott. Fiú és leánycsapatokkal egyaránt elhivatottan, lelkiismeretesen és hosszú éveken át dolgozott. Az alapok oktatására helyezte a főhangsúlyt, 2-3 évig pallérozta csoportjait. Csapatai a városi, területi és megyei, valamint az országos diákolimpiai versenyeken is helyt álltak. Egykori játékosai közül jó néhányan NB-s szinten művelték, vagy művelik a kosárlabdát. Az NB-s bajnokságokban szerepeltek: Bársony Szilvia, Bocsa Mariann, Králik Judit, Sitkei Nóra, Bende Gábor, Béres Dávid, Horváth Gábor, Lövei László, Száva Sándor, Szőke Gábor. Napjainkban lelkes szurkolóként gyakran láthatjuk a mérkőzéseken. Követi a sportág fejlődését, a válogatottak nemzetközi szereplését.

Kazincbarcika kosárlabdájáért dolgozik

Gaszper András Szerencsen, 1970-ben, a Bocskai Gimnázium tanulójaként, Szabó János testnevelő inspirálására lett kosárlabdázó, majd főiskolai évei alatt Nyíregyházán folytatta a sportág gyakorlását. 1979-ben szerezte meg testnevelő tanári és edzői diplomáját, majd  költözött Kazincbarcikára, ahol az ottani főiskola csapatában is játszott, miközben a Ságvári Gimnázium tanáraként kezdte el népszerűsíteni a sportágat. 1989-től az Irinyi Szakközépiskolába tette át székhelyét, ahol a IV. és V. korcsoportos fiú csapattal is megnyerte az országos diákolimpiai döntőt és egyszer második lett az V. korcsoportosokkal. 1992-ben alapítótagja volt a Sláger Kazincbarcika Kosárlabda Egyesületnek, melynek égisze alatt azóta is képviselik a sportág érdekeit. András az egyesületben ma is edzéseket tart az ifjabb generációk képviselőinek. Szívesen emlékszik arra is, hogy 1997-ben edzője volt az NB I/B-s Tábor Sport férfi csapatának, melynél jó társaság jött össze. 2012-ig volt igazolt játékos, de heti rendszerességgel napjainkban is felhúzza a kosárcipőt, hogy együtt hódoljon közös szenvedélyüknek egykori csapattársaival, tanítványaival.  Ma is a kazincbarcikai kosárlabda élet egyik jeles szervezője.

40 éves koráig játszott, azóta is élete a kosárlabda

Pogonyi Sándor számára a kosárlabda 1958-ban, a Földes Gimnáziumban kezdődött, ahol Osgyáni Zoltán volt az első mestere. Érettségi után a Miskolci VSC-be igazolt, de mivel felvették a debreceni egyetemre, hat éven át a DEAC-ban folytatta pályafutását, mellyel az NB II-ig jutottak. 1971-ben már a Leninvárosi MTK-t erősítette, mellyel két szezont is játszottak az NB II-ben. A hetvenes évek második felétől 1982-ig játékosedzőként is ténykedett.  40 éves korában akasztotta szögre végleg a kosárlabdacipőt, de azóta is folyamatosan nyomon követi a tiszaújvárosi és a megyei kosárlabda életet. 1985-től beszállt a helyi leány csapatok felkészítésébe. Időközben bontogatták szárnyaikat a fiúk, az Olefin SC égisze alatt. 1995-ben, egy streetball tornán találkozott össze Bráz Györggyel, egykori csapattársával, akivel arról beszéltek, hogy érdemes lenne komolyabbra fordítani a férfi kosárlabdát  Tiszaújvárosban. Az NB II-be akkor feljutó Old Boysból és a szintén az élmezőny közelében végzett Tiszaújvárosi SC-ből összevontak egy csapatot, 1997-ben aktív közreműködésével megalakították a Phoenix Kosárlabda Klubot, mely a mai napig példásan működik. NB I/B Zöld-csoportos férfi felnőtt csapatuk mellett az utánpótlás korosztályokban is meghatározó szereplői a sportágnak. A klub egyik, hanem a leglelkesebb vezérszurkolóját Pogonyi Sándornak hívják.

A Fazekasban és a Jezsuitában is sikeres volt

Szemes Antal 1962-ben, a Földes Ferenc Gimnáziumban ismerkedett meg a palánkok világával, az akkor induló kosárlabda tagozatos osztályba járt.  Innen a Szegedi Tanárképző Főiskola csapatába vezetett az útja. A főiskola után visszajött Miskolcra, ahol szinte azonnal a MEAFC  NB III-as női csapatának az edzője lett. Később felkerültek a lányokkal az NB-II-be, ahol több éven keresztül  stabilan szerepeltek, sőt egy szezont eltöltöttek az NB-I-ben is. A miskolci Fazekas Általános Iskola csapataival négy alkalommal országos első, egy alkalommal országos második két alkalommal pedig országos harmadik helyet értek el. Itteni játékosai közül Novák Judit, Petrik Katalin és Túróczi Nikolett felnőtt magyar válogatott lett. Pályafutása során sokat tanulhatott testnevelőtanáraitól, edzőitől, Osgyáni Zoltántól, Letek Lászlótól és Szabó Imrétől. Nyugdíjba vonulása után még négy évig a Jezsuita Gimnáziumban  tartott edzéseket, melynek eredményeként egyszer országos első, háromszor pedig az ötödik helyen végeztek. Manapság leginkább televízión nézi a mérkőzéseket, és szorgalmasan olvassa a kosárlabda szakcikkeket.