Nyitásfogadó szélsőütő Kovács Zoltán

Mint korábban már megírtuk a 2020/2021-es szezontól Kovács Zoltán és Orosz István személyében két rutinos röplabdázó csatlakozott NBI-es csapatunkhoz.

Ismerjük meg hát közelebbről a nyitásfogadó szélsőütő Kovács Zoltánt először.

Szeretnélek megkérni, hogy kicsit beszélj magadról és eddigi pályafutásdról. Mikor, hol és milyen körülmények között ismerkedtél meg a röplabdával? Milyen sikereid voltak a múltban, és mely egyesületekben szerepeltél eddig?

37 éves vagyok, Kazincbarcikán születtem és itt is élek családommal. Főállású tűzoltóként a katasztrófavédelemnél dolgozok mellette pedig a DVTK Extraligás női röplabda csapatának vagyok a másodedzője. Fő posztom nyitásfogadó szélső ütő. Általános iskolában kezdtem el röplabdázni ennek is már 28 éve. Bátyám is röplabdázott így adta magát, hogy én is kipróbáljam ezt a sportot. Sikerült jól elsajátítani az alapokat. Viccesen pedig azt szoktam mondani, azért esett a röplabdára a választásom anno, mert keveset kell futni.

A Vegyész RC Kazincbarcikában nevelkedtem háromszor nyertünk magyar bajnokságot, és kétszer magyar kupát. Nemzetközi porondon is szerepeltünk, ahol a MEVZA kupában bronzéremig jutottunk. Felejthetetlen élmény marad mindig is a Magyar Kupa döntő a Kométa-Kaposvár ellen, ahol 3:2 arányban nyertünk. A hangulat, a közönség óriási volt azt gondolom ezért érdemes elkezdeni sportolni. Megadatott az is, hogy felnőtt szinten szerepeljek a nemzeti együttesben EB-selejtezőn.

Karrierem során megfordultam a Debrecenben, Szolnokon és a román bajnokságban is kipróbáltam magam a CSM Bukarest csapatában.

Aki követi a honi a röplabdázást az tisztában lehet azzal, hogy egy ideje felhagytál az aktív játékkal. Mi volt ennek az oka?

Igen három évvel ezelőtt hagytam abba az aktív játékot. Ekkor kezdett a Vegyész ismét erősödni és már olyan játékosokban gondolkodtak, akik nem munka mellett játszanak, mint én. Ezek után az utánpótlásban kezdtem el dolgozni, mint edző, továbbá statisztikusként a felnőtt csapat mellett.

Adja magát a következő kérdés, hogy miért döntöttél most úgy, hogy visszatérsz a pályára, és miért pont a MEAFC-hoz?

Igazából már évekkel ezelőtt szóba került, hogy csatlakozzak, de akkor különböző okok miatt nem jött ez létre. Most viszont nagyon örülök annak, hogy itt lehetek. A klub évről évre szépen fejlődött, egy stabil háttér alakult ki mögötte. A felvázolt tervekkel, célokkal abszolút tudok azonosulni, nem mellesleg pedig a játékoskeret minősége is bizakodásra ad okot. Sok régi volt csapattársam is itt van a klubnál, így nem lesz nehéz az egymással való játék.

Fontos volt Bagó Laci személye is, akivel volt szerencsém együtt is játszani annak idején. Nekem ő személyes garancia, hogy az előttünk álló feladatokat sikeresen tudjuk majd venni az ő vezetésével. Debrecenben egy edzőmérkőzésen már pályára léptem múlt héten. Nagyon jó volt újra a pályán élveztem a játékot és azt gondolom egy hajtós szívvel lélekkel küzdő csapatunk lesz.

Figyelemmel kísérted a csapatot az elmúlt években?

Volt alkalmam többször is látni a srácokat az elmúlt években. Főként Magyar kupa meccseken ahol hiába voltak NBI-es, vagy Extraligás csapatok az ellenfelek, mindannyiuknak meggyűlt a baja a MEAFC-al. Már akkor is látszott, hogy ez a csapat lelkes és kitartó a pályán és, hogy helye lenne az NBI-ben.

Mit üzennél a MEAFC szurkolóknak a következő idényre?

Azt szeretném kérni a mindenkitől, aki szereti a röplabdát vagy úgy általában a labdás sportokat mind Miskolc és környékén, de akár Barcikáról is látogassanak ki a mérkőzéseinkre. Egy lelkes és rutinos gárdát fognak a pályán látni. Szokták mondani, hogy a szurkolók a hetedik játékosok a pályán én is ezt vallom. Ezért várjuk a fantasztikus miskolci szurkolótábort az Egyetemi Körcsarnokba.